Zöld tea – Camelia sinensis

A zöld tea (Camelia sinensis) manapság az egyik legnépszerűbb itallá nőtte ki magát. Nem pusztán teaként, de aromaként csupán az íz miatt is használják különféle italok készítése során. Szerencsére a zöld tea nem pusztán népszerű, de egészséges is, melyre évezredekkel ezelőtt már a kínaiak is rájöttek, ugyanis a hajóutak során használták is a tengeribetegség megelőzésére.

Gyógyhatásai

A zöld tea gyógyhatásait a benne található flavonoidoknak köszönheti. Ezek közül főként az epigallocatechin-gallát (EGCg), mely a zöld tea fő hatóanyaga. Az EGCg rendkívül erős antioxidáns, mely segít a daganatos megbetegedések, (mellrák, bél- és gyomorrák, tüdő- illetve prosztatarák) kialakulásának megelőzésében. A zöld teában található E vitamin szintén jó antioxidáns, ami az EGCg-vel együtt lassítja az öregedést, így a bőr tovább maradhat fiatalos kinézetű. Az EGCg-n kívül más katekinek is megtalálhatók benne melyek szintén hasznosak. Elpusztítják például a vírusokat, baktériumokat, de a zsírbontást és az anyagcserét is felgyorsítják. Nem véletlen, hogy a zöld teát gyakran ajánlják fogyni vágyóknak. Magas C vitamintartalma révén erősíti az immunrendszert, így segít a megfázás, influenza leküzdésében. Koffeintartalmának köszönhetően energizál, mely ugyancsak jól jön ha fogyókúráról van szó, hiszen a testmozgás elengedhetetlen összetevője a hatékony fogyókúrának.

A zöld tea jó hatással van a szív- és érrendszer egészségére, ugyanis optimalizálja az LDL (rossz) és a HDL (jó) koleszterin arányát. Szabályozza a vércukor- és az inzulinszintet, így a cukorbetegség kezelése során szintén hasznos.

Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő, alkalmazható fejfájás, ízületi fájdalmak és idegrendszeri megbetegedések, például Alzheimer kór kezelése során. Felpörgeti az anyagcserét, így van egy enyhe ha- és vízhajtó hatása, ami segít a szervezet méregtelenítésében.

Mit mond a tudomány?

Svájci és francia kutatók vizsgálata alapján a zöld tea katekinjei és koffeintartalma stimulálólag hat a szervezet energiafelhasználására és a zsírbontásra, így fogyókúra során mindenképp érdemes zöld teát fogyasztani.

Felhasználása

A zöld tea rendkívül erős antioxidáns így preventív jelleggel fogyasztható rákos megbetegedések ellen, illetve a szervezet fiatalon, fitten tartásához. C-vitamin tartalma segít megerősíteni az immunrendszert, has- és vízhajtó hatása pedig a méregtelenítés során tesz jó szolgálatot. Vírusos bakteriális fertőzések kezelése során is alkalmazható, de olyan mindennapi problémák, mint a fejfájás vagy az ízületi fájdalmak szintén enyhíthetők vele. A szív és érrendszeri megbetegedések és a cukorbetegség kezelése során is jó választás a zöld tea.

Hivatkozások

Qin, L.-P. Xie, X.-Y. Zheng et al., “A component of green tea, (−)-epigallocatechin-3-gallate, promotes apoptosis in T24 human bladder cancer cells via modulation of the PI3K/Akt pathway and Bcl-2 family proteins,” Biochemical and Biophysical Research Communications, vol. 354, no. 4, pp. 852–857, 2007.

Dube, J. A. Nicolazzo, and I. Larson, “Chitosan nanoparticles enhance the intestinal absorption of the green tea catechins (+)-catechin and (−)-epigallocatechin gallate,” European Journal of Pharmaceutical Sciences, vol. 41, no. 2, pp. 219–225, 2010.

D. Hsu, B. B. Singh, J. B. Lewis et al., “Chemoprevention of oral cancer by green tea,” General dentistry, vol. 50, no. 2, pp. 140–146, 2002

A. Milligan, P. Burke, D. T. Coleman et al., “The green tea polyphenol EGCG potentiates the antiproliferative activity of c-Met and epidermal growth factor receptor inhibitors in non-small cell lung cancer cells,” Clinical Cancer Research, vol. 15, no. 15, pp. 4885–4894, 2009.

M. Ruta, D. J. Magliano, R. Lemesurier, H. R. Taylor, P. Z. Zimmet, and J. E. Shaw, “Prevalence of diabetic retinopathy in Type 2 diabetes in developing and developed countries,” Diabetic Medicine, vol. 30, no. 4, pp. 387–398, 2013.

Kuriyama, T. Shimazu, K. Ohmori et al., “Green tea consumption and mortality due to cardiovascular disease, cancer, and all causes in Japan: the Ohsaki study,” Journal of the American Medical Association, vol. 296, no. 10, pp. 1255–1265, 2006.