arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upenvelopefacebook-altfacebookfilterhamburgerinfoinstagrampackagephone-callpinterestplay-circlequotesearchsettingsshopping-carttiktoktruckuseryoutube
Vissza az összetevőkhöz
Pektin

Pektin

A pektin egy növényi sejtfalban (különösen gyümölcsökben, pl. almában és citrusfélékben) előforduló, vízoldékony poliszacharid, amelyet ipari méretekben elsősorban héjból és pépből vonnak ki. Élelmiszeripari adalékként zselésítő, sűrítő és stabilizáló funkciói miatt népszerű (E440 jelöléssel Európában), miközben a kémiai szerkezet (egymáshoz kapcsolódó galakturonsav-egységek, részleges amidálás és metoxilezés) szabja meg fizikai és élettani tulajdonságait.

A pektin fő táplálkozási „értéke” az oldható rost-működésében rejlik: a gyomor-bél traktusban vízmegkötő, gélszerű mátrixot képez, ami lassítja a gyomortürelést és a tápanyagok felszívódását. Ez magyarázatot ad arra, hogy pektinbevitellel kapcsolatban megfigyeltek csökkent posztprandiális vércukor- és inzulincsúcsokat, valamint megnövelt teltségérzetet bizonyos humán vizsgálatokban.

A másik jól dokumentált hatás a koleszterincsökkentés: a pektin növeli a bélben a koleszterin és epesavak kiválasztását, emellett a vastagbél mikrobiomjának fermentációja rövid szénláncú zsírsavakat (SCFA) termel, amelyek támogatják a lipid-anyagcserét. Részletes vizsgálatok szerint bizonyos típusú (magas molekulasúlyú, alacsony fokú amidáltságú) pektinek napi gramm-tartományban mérhető LDL-csökkentést eredményezhetnek rövid távon.

A pektin emellett prebiotikus potenciállal bír, így befolyásolja a bélrendszer egészségét. Fokozatosan fermentálódik a vastagbélben, és előnyösen alakíthatja a mikrobiota összetételét (például rövid láncú zsírsav-termelés növelése, bélfal integritásának támogatása), ezért szóba kerül gyulladásos bélbetegségek, metabolikus szindróma vagy elhízás kiegészítő táplálkozási terápiájaként. Ugyanakkor a hatásokat erősen befolyásolja a pektin szerkezete (molekulasúly, metoxilezési fok), ezért nem minden pektin viselkedik azonos módon.

Végül külön említendő a módosított citruspektin (MCP) — ez a feldolgozás (= depolimerizáció, kémiai/alkalikus kezelés) révén kisebb molekulasúlyú, könnyebben felszívódó frakciókat hoz létre, amelyeket preklinikai és kezdeti humán vizsgálatokban antilokációs, immunmoduláló és antimetasztatikus tulajdonságokat írtak le (pl. galectin-3 gátlás). Ezek az eredmények ígéretesek, de a klinikai bizonyíték még nem általánosan elfogadott terápiás bizonyítékká érett.

Megjegyzés a biztonságról: az EFSA és más hatóságok újraértékelései szerint a pektin (E440i) és amidált pektin (E440ii) élelmiszer-adalékként biztonságosnak minősül a széles közönség számára a jelenlegi felhasználási szinteken.

A tudomány a pektint több, részben különböző irányból vizsgálja: táplálkozástani (vércukor, lipidek, teltség), mikrobiom-kutatások (prebiotikus hatás), valamint preklinikai/korai klinikai onkológiai kutatások (módosított pektinek). Néhány kulcseredmény röviden:

Átfogó humán beavatkozás-elemzések szerint pektin-bevitellel összefüggésben csökkentek a posztprandiális glükóz- és inzulincsúcsok, és gyakoribb volt a megnövekedett teltségérzés, ami potenciálisan segítheti a kalóriabevitel szabályozását.

Randomizált, rövid távú kíséretekben különböző pektintípusok (pl. citrus vagy alma eredetű) 6–7%-os LDL-csökkenést jelző hatást mutattak néhány hét alatt bizonyos dózisok mellett, ami klinikailag mérhető, bár hatásossága és mértéke pektintípustól és egyénenként változhat.

A mikroszerkezet és molekuláris súly kulcsfontosságú: az alacsonyabb molekulasúlyú pektin-fragmentumok és pektin-oligoszacharidok más fermentációs mintázatot és prebiotikus hatást váltanak ki, ezért a „pektin” hatása nem egységes — szerkezet-funkció vizsgálatok ma aktív kutatási területet jelentenek.

A preklinikai kutatások és néhány kis, exploratív humán vizsgálat azt sugallják, hogy módosított citruspektinek képesek gátolni tumorok bizonyos túlélési és metasztázis-folyamatait (részben galectin-3 interakciókon keresztül), ezért intenzív kutatás folyik ezen a területen, bár a klinikai terápiás alkalmazás még megalapozott nagy vizsgálatokkal nem bizonyított.

A pektint elsősorban zselésítő és stabilizáló anyagként használják lekvárokban, zselékben és cukrászipari töltelékekben, ahol az alacsony pH-jú, magas cukortartalmú környezetben képes gélmátrixot létrehozni. Az amidált pektinek és különböző metoxilezési fokú frakciók lehetővé teszik a gyártók számára, hogy a kívánt textúrákat (kemény zselé, lágyabb szósz) elérjék. Emellett pektint használnak savas tejalapú stabilizátorokban (pl. bizonyos joghurtok), alacsony-kalória tartalmú formulákban (helyettesítve részben a cukrot vagy zsírt), valamint kapszulázási és bevonatoló anyagként a gyógyszer- és táplálékkiegészítő iparban.

A kutatások növekvő érdeklődést mutatnak a pektin-hidrolizátok (pectin oligosaccharides, POS) iránt is, amelyek kisebb molekulatömegük miatt specifikusabb prebiotikus hatásokat válthatnak ki (szelektíven táplálva hasznos bélbaktériumokat) és funkcionális összetevőként helyet kaphatnak fókuszált gyógyászati-élelmiszer formulákban.