Antiparazitás hatású gyógynövények I – Gránátalma

Napjainkban a higiénés normák fejlettsége és az elfogadható közegészségügyi viszonyok következtében az emberi bélféregfertőzéseket általában ritkának tartják. Valójában azonban egyes férgek, például a cérnagiliszta okozta fertőzések jelenleg is gyakoriak, és bár ritkán vezetnek súlyos megbetegedéshez, kellemetlen és sokszor visszatérő, tartósuló panaszokkal járnak. Hatékony féregűző – orvosi nyelven antihelminthikus – gyógyszerekkel már rendelkezünk, férgesség esetén orvosi vény ellenében bármelyik patikában hozzájutunk. Mint minden hatékony gyógyszernek, a féreghajtó szereknek is lehetnek enyhébb vagy súlyosabb mellékhatásaik, melyek az általában szükséges és előírt rövid idejű és kis dózisú használat mellett nem igazán jelentkeznek, ugyanakkor előfordulhatnak klinikai szituációk, pl. várandós nő cérnagiliszta-fertőzése az első trimeszterben, melyekben használatuk nem javasolt. A fentiek miatt szeretnék összefoglalást adni azokról a gyógynövényekről, melyek kedvező – azaz féregölő – hatásúak lehetnek ilyen esetekben: ebben a részben a gránátalmáról, a további antiparazitás hatású gyógynövényekről pedig a sorozat második részében olvashat.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a gyógynövények és a belőlük készülő extraktumok és készítmények nem helyettesítik, hanem kiegészítik az orvosi kezelést. Kizárólag gyógynövények alkalmazásával teljes gyógyulásra nem minden esetben, de kedvező hatásukra feltétlenül számíthatunk. Parazitafertőzés gyanúja esetén forduljunk először orvoshoz és szülessen minősített laboratóriumban (nem „biorezonátoros” sarlatánoknál!!!) dokumentált mikrobiológiai diagnózis és a további teendőket az infektológus szakorvos szabja meg!

GRÁNÁTALMA (PUNICA GRANATUM)

A gránátalma Iránban és Észak-Indiában őshonos gyümölcs, de a Mediterráneumban is elterjedt. Számos ősi kultúrában használták gyógyszerként: gyulladáscsökkentés mellett bélférgek kihajtására, valamint hasmenés és vérhas ellen. Az ókori Egyiptomban is kihasználták fenti hatásait. A gránátalmában jelen lévő pelletierin nevű hatóanyag deprimálja a galandféreg belének simaizomzatát, a bénult férget hashajtókkal távolították el. Újabb kutatások valószínűsítik, hogy gyógyhatása polifenol-tartalmának és antioxidáns aktivitásának köszönhető. A gyümölcs, a magok, a héj és a levél is gazdag bioaktív vegyületekben, melyeknek gyógyító szerep jut a betegségek kezelésében. A gránátalma héja gazdag forrása tanninoknak, flavonoidoknak és más fenolvegyületeknek. Hasonlóan a leve is aktív összetevőket tartalmaz, mint polifenolok, tanninok, antocianinok, tokoferolok, liponsav, punikalagin és C-vitamin; a fenti vegyületek felelősek a gyümölcslé antioxidáns hatásának 50%-áért. A növény antiparazitás tulajdonságait korábban in vitro és in vivo állatmodellekben is kimutatták. (1, 2)

A gránátalma gyümölcsének és növényi részeinek kivonata a paraziták számos törzse ellen bizonyítottan hatásos, így egysejtű protozoonok, pl. Cryptosporidium parvum, malária-Plasmodiumok, szalagférgek, hengeresférgek és mételyek, pl. a klasszikus emberi májmételykórt okozó Fasciola hepatica ellen is. (3, 4) Az extraktumban jelen lévő galluszsav és ellagsav antihelminthikus hatását feltételezik. Egy 2021-ben végzett állatorvosi vizsgálat során gránátalma-kivonat alkalmazásával juhok gyomor-bélrendszeri nematodafertőzését (a bélben élősködő hengeresférgek okozta fertőzést) 50%-kal csökkentették. (5) A csökkenés mértékét a kezelés előtt és után vett székletmintákban jelen lévő féregpeték számának megadásával határozták meg. Bár a humán adatok még hiányoznak, nincs okunk azt feltételezni, hogy az emberi bélcsatornában a gránátalma extraktuma ne fejtene ki hasonló hatást emberi kórokozó férgekkel szemben. A tudományos módszerekkel született fenti eredmények igazolják e gyógynövény hatását, és valódi perspektívát nyitnak a fitoterapeutikumok – kemikáliákat kiegészítő és később talán helyettesítő – gyógyászati alkalmazásának.

Tudományos háttér:

1. https://www.mdpi.com/2076-0817/9/12/1063
2. https://link.springer.com/article/10.1007/s00436-013-3430-3
3. https://doi.org/10.1016/j.exppara.2012.04.021
4. https://www.thieme-connect.com/products/ejournals/abstract/10.1055/s-2007-967167
5. https://www.mdpi.com/2306-7381/8/10/237