Nincsenek termékek a kosárban.
Publikálva 2021.06.10. napján
Tartalom
Az emésztőenzimek szervezetünkben természetes úton előforduló elemek, melyek az emésztőrendszer létfontosságú részét képezik. Hiányukban a test képtelen lenne megfelelően lebontani a bevitt táplálékot és a folyadékokat, ezért a bennük fellelhető tápanyagok nem is tudnának felszívódni és hasznosulni a szervezetben.
Az enzim egyfajta fehérje, ami a test folyamatainak gyakorlatilag az összes szegmensében részt vesz. Ezen fehérjék fő feladata a kémiai reakciók felgyorsítása, avagy katalizálása. Aktívan részt vesznek az izomzat építésében, a méreganyagok eltávolításában, valamint az emésztés körforgásának fenntartásában.
Különböző típusú enzimek léteznek, amelyek mindegyike más célt szolgál. Hozzávetőlegesen 5000 különféle enzim van a szervezetben, melyeket a katalizált vegytani folyamatok típusa szerint kategorizáljuk. Mivel igencsak hosszú ideig tartana mindegyiküket végigvenni, leszűkítettük a kört a számunkra legrelevánsabb csoportra: az emésztőenzimekre.
Legfőbb emésztést befolyásoló enzimeket előállító szerveink közé a gyomor, a hasnyálmirigy (pankreász), a vékonybél, a nyálmirigyek és a máj tartozik. Emésztőenzimjeink mind a hidroláz osztályba tartoznak, amik gyorsabban bontják le építőköveikre az ételmolekulákat.
Emésztőenzimek híján számos emésztőrendszert érintő probléma alakulhat ki. Ennek egyik oka bizonyos egészségügyi kondíciók kialakulása lehet, például hasnyálmirigy-gyulladás vagy exokrin hasnyálmirigy elégtelenség (EPI). Előbbi a szervet veszélyeztető leggyakoribb kór, és általában az epekő miatti vezetékelzáródás következtében alakul ki, (hiszen az epe és a hasnyálmirigyenzim ugyanazon vezetékbe csatlakozva jut el a nyombélbe) vagy a mértéktelen alkoholfogyasztás eredményeként. Az EPI pedig azt jelenti, hogy a pankreász nem állít elő elengedő emésztőenzimet az ételek hatékony lebontásához. Mindkét eset szükségessé teszi az emésztéshez elengedhetetlen anyagok táplálékkiegészítők általi pótlását. Következésképp, a problémák kellemetlen tünetei leküzdhetők, és megelőzhető azok súlyosbodása.
Az ebben a témában felölelt anyagok a metabolikus folyamatok felgyorsításáért felelősek. Segítenek az elfogyasztott táplálékot és folyadékokat fehérjékre, szénhidrátokra, zsírokra és vitaminokra bontani. Ezzel támogatják a hasznos tápanyagok lebontását a vékonybélben, melyeket a véráramba jutva a szervezet felhasználhat.
Az emésztés egészséges körforgásának fenntartását megkönnyítő enzimeknek három fő kategóriájuk van:
Az amiláz létfontosságú emésztőenzimünk, hisz az ételben lévő összetett cukrokat, például a keményítőt bontja könnyebben emészthető molekulákká. Két eltérő helyen is termelődik. Az egyik a száj, ahol a nyálmirigyek nyálamilázt állítanak elő. Ez azzal indítja az emésztési procedúrát, hogy még az étel rágása közben elkezdi lebontani a keményítőt, melyet egy kisebb szénhidráttá, nevezetesen maltózzá alakít. A keményítőtartalmú ételek, például a rizs vagy burgonya fogyasztása közben ezért enyhén édes ízt érezhet, amit a maltóz felszabadulása eredményez.
Másrészről, a pankreász sejtjei hasnyálmirigy-amilázt termelnek. Ezen anyag a vékonybéle kerülve befejezi a szénhidrát emésztését. Ebből glükózt hoz létre, melyet számos szervünk tüzelőanyagként használ az energia előállítása céljából. A glükóz ezért meghatározó szerepet tölt be a helyes metabolikus és biológiai funkciók fenntartásában.
A proteáz nevet viseli minden olyan anyag, amely a fehérjét építőköveivé, aminosavakká bontja. Az emésztőrendszer számos ilyen enzimet hoz létre, de három fő típusát különböztetjük meg: pepszin, tripszin és kimotripszin. A gyomor egyes sejtjei inaktív enzimet, úgynevezett pepszinogént termelnek, amely pepszinné változik, amikor érintkezik a szervben található savas környezettel. A pepszin megszakítja a fehérjék bizonyos kémiai kötéseit, ami által kisebb molekulákat, peptideket állít elő. Ezáltal megindul a fehérje emésztése.
A pankreász felelős a tripszin és kimotripszin előállításáért. Amikor a részben megemésztett ételek a gyomorból a belekbe jutnak, az említett alkotóelemek alapjaira bontják a fehérjéket. A fehérjék ezután egyszerű aminosavak formájában könnyedén felszívódhatnak a vérkeringésben.
A fehérjeszegény étrendből következő aminosavhiány komoly problémák előfutára lehet az emberi szervezetben. Például, jelentősen gyengíti az immunreakciókat, emésztési panaszokat eredményez, felgyorsítja az öregedési folyamatokat, fáradékonyságot okoz, valamint elősegíti különféle allergiák kialakulását. Következésképp, sejtjeink nagymértékben függenek a fehérjebeviteltől, ugyanis a lebontásával keletkezett aminosavak hozzájárulnak a test regenerációjához, és a csontok megfelelő kalciumtartalmának fenntartásához.
A lipáz szintén esszenciális enzimünk, melyet a nyálmirigyek és a pankreász állít elő, és a vékonybélbe jutva kedvezően befolyásolja a zsírok felszívódási folyamatát. Egészségünk szempontjából nélkülözhetetlen enzimről beszélünk. Természetesen segíti megakadályozni bizonyos emésztőrendszeri rendellenességek, például a lisztérzékenység, vagy a cisztás fibrózis kialakulását. A lipáz kulcsfontosságú tényező a megfelelő zsíremésztéshez, kedvező hatást gyakorolva számos testi funkcióra.
Megtalálható a nyálban, vérben, gyomornedvben, a pankreász váladékában, a bélnedvben és a zsírszövetekben egyaránt. Olyan zsírok lebontását végzi, mint a trigliceridek, melyeket zsírsavvá és glicerinmolekulákká alakít. Mind a test energiaháztartásához, mind pedig az általános egészség fenntartásához szükség van trigliceridekre. Azonban, magas szintje növelheti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.
A metabolizmust támogató elemek fő csoportjain túl érdemes kiemelni más, a digesztív folyamatokat pozitívan befolyásoló anyagokat is, melyek közül néhány az Ön számára is biztosan ismerősen cseng majd.
A laktáz elsődleges feladata a laktóz nevű cukortípus lebontása. Ez az anyag tulajdonképpen a tejben és más tejtermékekben található cukor. A laktóz természetes úton nem tud felszívódni a szervezetben. Tehát, emésztéséhez a testnek laktáz kell, hogy a laktóz óriásmolekulát két kisebb részecskére bonthassa: glükózra és galaktózra. Ezen kisebb cukormolekulák felszívását már meg tudják oldani a belekben fellelhető sejtek. Viszont, laktáz szűkében a laktóz makromolekulaként marad az emésztőrendszerben, melyet az eképp nem tud felhasználni. Ennek leggyakoribb velejárója a laktózérzékenység.
A celluláz az általunk fogyasztott cellulóz növényi rostokat béta-glükóz és rövid láncú poliszacharidokká bontja le. A baktériumok, gombák és növények szinte összes faja képes létrehozni cellulázt, de az emberek és az állatok nem. Több különböző enzimből áll, amelyek együttesen lehetővé teszik az ezen emésztőenzim előállítására képtelen élőlények számára a cellulóz „egyszerű cukrokká”, például béta-glükózzá történő lebontását. Ezt a vegytani reakciót cellulolízisnek nevezzük.
Miután megtörtént a celullóz poliszacharidokká, oligoszacharidokká vagy béta-glükózzá való átalakítása, a test ezeket az anyagokat vagy felhasználja, vagy pedig megszabadul tőlük.
Mivel az emberi szervezet képtelen a celluláz létrehozására, azt táplálékkiegészítő útján lehetséges pótolni. Na de milyen előnyünk származhat ebből? Először is, ez a komponens segít a vércukorszint kontrollálásában azáltal, hogy a cellulózt kisebb, jobban emészthető cukormolekulákká alakítja. Másodszor, támogatja az optimális koleszterinszint fenntartását, valamint képes azt hatékonyan csökkenteni is. Sőt, mi több, jelentős szerepet játszik a méreganyagok, szabadgyökök és más káros anyagok kiűzésében a sejtmembránokból.
A maltóz egy természetben előforduló cukor, amely akkor keletkezik, amikor a test a hosszú láncú keményítőket rövidebb molekulákra bontja az amiláz enzim segítségével. A nyálban és a pankreász-váladékban fellelhető maltáz leválasztja a maltóz cukormolekula két részét összetartó kötést. Ennek eredményeképp, az óriásmolekulát glükózzá tudja bontani.
Pontosabban, a maltáz a maltóz diszacharidot két glükózmolekulára szedi szét, amelyeket a szervezet könnyedén oxidál, és energiát szabadít fel belőlük. Már a szájüregben együttműködésbe lép más szénhidrátokat emésztő enzimekkel azért, hogy a keményítőt és az összetett cukrokat egyszerűbb, emészthetőbb alkotórészekre bontsa. Ez a folyamat a gyomor emésztésének savasabb fázisaiban mérséklődik vagy átmenetileg leáll, de a vékonybél semlegesebb kémhatású környezetében az anyag ismét ki tud választódni, s folytatódhat a lebontási procedúra.
Mivel az emésztés és az arra jótékony hatással lévő anyagok számos elemére kitértünk, érdemesnek tartjuk összegezni a fenti információkat, és megválaszolni az út közben esetlegesen felmerülő általános kérdéseket, hogy tisztább képet kaphasson a témával kapcsolatban.
Emésztőrendszerünk enzimekre szorul azért, hogy lebonthassa és felszívhassa az elfogyasztott ételekben és folyadékokban található tápanyagokat. Ez a folyamat megannyi vegytani reakcióra gyakorol jótékony hatást: például, felgyorsítja az energiatermelést, a sejtek növekedését, illetve azok regenerációját. Jelenlétük nélkül szervezetünk semmilyen tápanyagot nem tudna hasznosítani, függetlenül attól, milyen ételt fogyasztottunk el.
Sajnos, rohanó életmódunk és egészségtelen táplálkozásunk merőben hozzájárul a digesztív folyamatokhoz szükséges komponensek megfogyatkozásához. Ráadásul, az enzimhiány tovább fokozódik azáltal, hogy egyre több feldolgozott, fagyasztott, sült, és mikrohullámú sütőben melegített ételt fogyasztunk. Ezzel több metabolizmust és felszívódást érintő problémának is megágyazunk, melyek közül a székrekedés, hasmenés, túlzott gázképződés, gyomorégés, reflux, súlygyarapodás és puffadás fordul elő leggyakrabban.
A gyomor és a vékonybél betegségei csökkenthetik az általuk termelt enzimek mennyiségét. Tehát, irritábilis bél szindróma során (IBS), gyulladásos bélbetegség vagy alacsony gyomorsavszint kapcsán ajánlott a megfelelő metabolizmushoz hozzájáruló anyagok pótlása, táplálékkiegészítők segítségével. Ugyanez vonatkozik a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegekre, ugyanis ezen kórkép esetén biztosan meg fognak fogyatkozni az érintett szervben fellelhető enzimek. Azoknak, akiknek epehólyagját eltávolították, szintén szükségessé válhat az enzimbevitel, hisz a hiányzó szervvel elégtelenné válhat a zsírok lebontása. A kondíció drasztikusan emelheti az emésztési zavarok kialakulásának kockázatát.
Viszont, akiknek nincs meghatározott enzimhiánya (székletvizsgálatból kideríthető állapot), azok leginkább csak pénztárcájukat terhelik táplálékkiegészítők beszerzésével. Ehelyett, javasolt inkább azokat az ételeket kivonni az étrendből, melyek emésztési rendellenességhez vezethetnek. Olykor a cukrok, gabonafélék és tejtermékek elhagyása megoldhatja azt a problémát, amit sokan a kiegészítő készítmények által akarnának orvosolni. Emellett, további jótékony hatást várhat a rendszeres vitamin-beviteltől.
Az emésztőenzim táplálékkiegészítők természetes összetevőket tartalmaznak (például növényi eredetű anyagokat), így biztonságosnak tekinthetők. Azonban, bizonyos orvosságokra, például a cukorbetegségre szedett gyógyszerekre vagy vérhigítókra negatív hatást gyakorolhatnak. Ennélfogva, kiegészítő készítmény vásárlása esetén azt ajánljuk, hogy előbb konzultáljon kezelőorvosával.
Igen. Ha nincs kimutatott emésztőenzim deficit szervezetében, akkor a kiegészítő termékkel előidézheti azokat a tüneteket, melyeket épp, hogy elkerülni próbál. Ilyen lehet a hányinger, hasmenés és a puffadás is. Ezen kívül, a szer allergiás reakciót, például viszketést, kiütéseket, gyomorfájdalmat és nyelési nehézséget is kiválthat. Evégett lényeges, hogy ellenőrizze a táplálékkiegészítő összetevőinek listáját, mellyel egyértelműen azonosíthatók az esetleges irritációt okozó komponensek. Ha az imént felsorolt kellemetlenségek bármelyikét észleli, azonnal hagyjon fel a termék szedésével, és forduljon kezelőorvosához.
https://healthyeating.sfgate.com/role-amylase-8526.htmlhttps://enzyscience.com/blogs/news/what-are-proteasehttps://www.mountsinai.org/health-library/supplement/lipase
