Csúszós szilfakéreg kivonat

A vörös szil (Ulmus rubra), vagy más néven csúszós szil egy Észak-Amerika területén őshonos fa fajta. A „csúszós” név onnan ered, hogy kérgének belső fele csúszós tapintású. Latin megnevezésében pedig a „rubra” –ami vöröset jelent – arra utal, hogy kérge vöröses színű. Az indiánok már régóta használják a szilfakérget a saját, hagyományos gyógyászatukban. Leginkább köhögésre, bőr sérülések kezelésére, sebekre, fekélyekre, égési sérülésekre illetve gyulladásokra használták, de ezen kívül alkalmas emésztési problémák kezelésére is.

Gyógyhatásai

Hasonlóképpen a fahéjhoz, a szilfának is a kérgében rejlik a gyógyereje. Egész pontosan a kéreg belső, csúszós, nyálkás fele az, amiből teát lehet főzni, vagy porítva különböző készítményeket előállítani. Főbb hatóanyagai az L-ramnóz, a D-galakturonsav, a D-galaktóz, keményítő, tannin, lignin polifenolok, zsírsavak és a különböző poliszacharidokból álló nyálka. Ez az utóbbi, nyálkás anyag felel a gyógyhatásai jelentős részéért. Ez az anyag ugyanis víz hatására kitágul, gélszerű anyagot képezve.

Ez a gél a bélrendszerbe jutva egy védőréteget képez a bél belső falán, mely képes felszívni az itt található toxinokat. Ennek a védőrétegnek köszönhetően a szil képes olyan betegségek tüneteinek enyhítésében mint az IBS (irritábilis bél szindróma) vagy a fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn betegség ugyanis mindegyik a belek irritációjával jár. A szil gélszerű anyaga véd az irritációtól és csökkenti a gyulladást, mely enyhítőleg hat a kellemetlen tünetekre. Emellett ugyanakkor a természetes nyálkatermelést is stimulálja így még inkább védelmet nyújt a fekélyekkel szemben.

Ez a fajta védőréteg azonban nem csak a belekben jön jól. A bőr felületén keletkező sérülésekre is éppoly hatásos. Felületen alkalmazva, a sebekre kenve védelmet nyújt, valamint nyugtatja az irritált bőrt és csökkenti a gyulladást, elősegíti a sebek gyorsabb gyógyulását. Ez utóbbi hatását az amerikai telepesek az indiánoktól tanulták el, akik megmutatták nekik, hogyan kell a szil kérgét sebek gyógyítására használni. Az akkori, véres konfliktusokkal terhelt időkben ez sorsdöntő praktika volt, mely történészek szerint nem kis mértékben járult hozzá az amerikai telepesek túléléséhez.

Ugyanez a védőréteg a torokbántalmakra szintén megoldást jelent. A fájó torokban vízzel elegyedve ez az anyag bevonja a torok belsejét és a nyelőcsövet, plusz egy réteg védelmet biztosítva. Éppen ebből kifolyólag a gyomorégés vagy reflux okozta kellemetlen égő érzés is enyhíthető vele, hiszen az égő érzést a nyelőcsőbe visszaáramló gyomorsav okozza. A szil viszont az általa képzett védőréteggel megóvja a nyelőcsövet a gyomorsav káros hatásaitól, így a gyomorégés tüneteit is semlegesíti.

Mit mond a tudomány?

Egy ausztrál kutatás különböző gyógynövény alapú keverékek hatását vizsgálta székrekedéses IBS-ben szenvedő betegeknél. Az egyik keverék tartalmazott porított szilfakérget. Az eredmények alapján a szilfakérget tartalmazó keveréket kapó csoport esetén volt a legnagyobb mértékű pozitív változás. Jelentősen nőtt a bélmozgások száma, csökkentek a hasi fájdalmak és kevésbé volt erőltetett a székelés.

A csúszós szilfakéreg felhasználása

A szilfakéreg kiválóan alkalmas IBS, gyulladásos bélbetegségek (Crohn betegség vagy fekélyes vastagbélgyulladás) tüneteinek enyhítésére. Az általa képzett védőréteg nem csupán a bél irritációját csökkenti, de segít a méregtelenítésben is a méreganyagok felszívása által.

A felső légúti panaszok, torokfájás, köhögés szintén enyhíthetők vele, csakúgy mint a reflux és a gyomorégés, hiszen a szilfa nyálkája védi a nyelőcsövet a gyomor savas tartalmától.

Felületen alkalmazva pedig a sebek gyógyításában jelent nagy segítséget. A sebekbe kenve ez a nyálszerű anyag befedi a sebet, illetve amikor kimossuk belőle, akkor viszi magával a sebben lévő gennyet is, de hagy egy vékony védőréteget a seben. Csillapítja az égést, az irritációt valamint gyorsítja a sebek gyógyulását.