Inzulinrezisztencia

Az inzulint a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek béta-sejtjei termelik és többek között feladata, hogy segítse a vérből a glükóz bejutását a sejtekbe, ezáltal biztosítva energiaellátásukat. Ezzel egyidejűleg szabályozza a vérben lévő glükóz szintjét, azaz a vércukorszintet

Az inzulinrezisztencia kórtana

Inzulinrezisztencia (IR) alatt azt a kóros állapotot értjük, amikor a termelt inzulin hatása gyengül, a célsejtek érzékenysége az inzulinra romlik („rezisztenssé válnak”).
Ennek következtében lényegesen nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség ahhoz, hogy a sejtek felvegyék és hasznosítani tudják a működésükhöz megfelelő mennyiségű glükózt, valamint a megfelelő vércukorszint is fenntartható legyen

A jelentősen fokozott inzulintermelés idővel a béta-sejtek kimerüléséhez vezethet, a glükóz felhalmozódhat a vérben, ezzel szénhidrátanyagcsere-zavar, cukorbetegség alakulhat ki.

Az inzulinrezisztencia elpfordulása

Az inzulinrezisztencia rendkívül gyakori, korunk egyik fontos népbetegége, mégis sokszor előfordul, hogy csak későn derül ki. Alapvetően a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat. Jellemző, hogy az inzulinrezisztenciát a családalapítás időszakában diagnosztizálják, amikor a meddőség okát keresve kiterjedtebb kivizsgálás, laborvizsgálat történik. Előszeretettel társul policisztás ovárium szindrómával (PCOS).
Az állapot aluldiagnosztizált, hiszen sokszor – jellegzetes tünetek hiányában – rutinszerűen nem nézik a vér inzulinszintjét, illetve nem történik cukorterheléses vizsgálat sem.

Az inzulinrezisztencia kialakulásának oka, rizikófaktorai

Az inzulinrezisztencia pontos oka nem ismert. Létrejöttében szerepet játszanak öröklött, genetikai tényezők és szerzett, „külső” hatások egyaránt.

Rizikófaktorai lehetnek: 

• Genetikai hajlam: az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét növeli, ha a családban már előfordult 2-es típusú cukorbetegség;
• Szerzett, életmóddal összefüggő tényezők: elhízás (különösen a hasi, úgynevezett centrális típusú), mozgásszegény életmód, magas szénhidrát tartalmú, kalóriadús táplálkozás, D-vitamin hiány, dohányzás;
• Gyógyszerek: pl. szteroidok, bizonyos hormontartalmú készítmények, anti-pszichotikumok, HIV-ellenes gyógyszerek…stb;
• Hormonális betegségek: pajzsmirigy alulműködés, Cushing-szindróma, akromegália, policisztás ovárium szindróma (PCOS) …stb;
• Terhesség;
• Zsíranyagcsere zavarai (dyslipidaemia, hyperlipidaemia);
• Alvási apnoé;
• Krónikus gyulladás jelenléte a szervezetben.

Az inzulinrezisztencia tünetei

Inzulinrezisztenciára gyakran más betegségek, kórállapotok gyanúja miatt gondolnak és kezdenek vizsgálódni. Tünetei gyakran szerteágazóak és nem specifikusak.

Tünetei lehetnek: 

• nőknél menstruációs zavar, meddőség,
• férfiaknál merevedési zavar,
• túlsúly, elhízás, sikertelen fogyókúrák, fokozott éhségérzet,
• erős szőrnövekedés, nőknél „férfias” típusú szőrzet megjelenése,
• pattanásos, zsíros bőr,
• a bőr bizonyos részeinek sötét elszíneződése (acanthosis nigricans),
• fokozott verejtékezés,
• depresszió, krónikus fáradtság, alvászavarok,
• gyakori fejfájás,
• hajhullás.

Az inzulinrezisztencia diagnózisa

Gyanú esetén az inzulinrezisztencia diagnózisa egyszerűen felállítható éhomi vércukor- és inzulinszint meghatározásával, valamint cukorterheléses (OGTT) vizsgálat elvégzésével.

Inzulinrezisztenciára jellemző, hogy normál vércukorszintet tapasztalunk, melyhez azonban magas inzulinszint társul. Amennyiben már önmagában az éhomi vércukorszint is magasabb (6.0 mmol/l feletti), az már kialakult szénhidátanyagcsere-zavart jelez, a megfelelő kezelést mihamarabb meg kell kezdeni.

• Éhomi vérvétel, HOMA-index: A HOMA index az éhomi vércukorszintnek és az éhomi inzulinszintnek a szorzata, osztva 22,5-tel.
  Ha az érték 2 felett van, akkor inzulinrezisztencia hajlamról beszélhetünk, ha pedig 4 felett van, akkor már nagy valószínűséggel fennálló inzulinrezisztenciáról.
• Cukorterheléses (OGTT) vizsgálat: mérik a kiindulási, éhomi vércukor-és inzulinszintet, majd a páciens elfogyaszt 75 gramm glükózt vízben feloldva és ezt követően is meghatározzák a vércukor és inzulin szintjét (általában 60. és 120.percben, de létezik „többpontos” vizsgálat is, mely során többször történik vérvétel). Ezzel a vizsgálattal látható a szervezet cukorra adott válasza, az inzulinfelszabadulás mértéke.

A diagnózisalkotáshoz szükség van mindkét fenti vizsgálat elvégzéséhez, önmagában az egyik általában kevés. Elképzelhető, hogy a HOMA-index normál tartományban van, de a cukorterhelés során kóros inzulinválasz igazolódik, így mégis fennáll az inzulinrezisztencia.

Diagnosztizált inzulinrezisztencia fennállása esetén további belgyógyászati, nőgyógyászati, endokrinológiai kivizsgálás vállhat szükségessé.

Az inzulinrezisztencia kezelése

Az inzulinrezisztencia egy tartós, krónikus állapot, mely kezelés nélkül idővel 2-es típusú cukorbetegségbe torkollhat. A kezelés célja az inzulinszint normalizálása, mellyel együtt jár számos társtünet rendeződése is.
A komplex kezelés alappillére az életmódváltás, de bizonyos esetben kiegészítő gyógyszeres terápia is szükséges lehet.

• Diéta: lényege a szénhidrát- és zsírbevitel csökkentése, illetve ezek napi egyenletes elosztása. Átlagosan elmondható, hogy a javasolt szénhidrátmennyiség nemtől, testsúlytól és az inzulinrezisztencia súlyosságától függően napi 140-180 gramm között van. Előnyös a lassan felszívódó, alacsony glikémiás indexű szénhidrátok fogyasztása, melyek nem eredményeznek ugrásszerű inzulin felszabadulást. Előnyös a mediterrán étrend követése. Kerülendő többek között a finomított cukrok, a méz és a fehérliszt fogyasztása. Mindenképpen javasolt konzultálni dietetikussal és egy hosszútávon is tartható étrendet együtt kialakítani.
• Testmozgás: lehetőség szerint heti 3-4 alkalommal javasolt legalább 30 perces testmozgás, sportolás, amely a testsúly csökkentésének elősegítésén túl a szövetek inzulinérzékenységét is javítja.
• Gyógyszeres terápia: bizonyos esetekben szükség lehet gyógyszeres terápiára is. Előnyös hatása van az inzulinérzékenységre és a vércukorszintre az antidiabetikumok csoportjába tartozó ’metformin’ nevű hatóanyagnak. Gyógyszeres kezelés mellett is esszenciális fontosságú a diéta és a rendszeres testmozgás.
• Táplálékkiegészítők: D-vitamin és inozitol előnyös lehet.

Az inzulinrezisztencia prognózisa

Az inzulinrezisztencia alapvetően egy jól kezelhető állapot, de a tartós terápiához sok türelemre van szükség. Teljes életmódváltás ajánlott, mely az érintett pácienst végigkíséri egész életén át. Nagyon fontos a rendszeres orvosi gondozás és együttműködés.

Megfelelő kezelés hiányában az állandóan fokozott inzulintermelés a béta-sejtek kimerüléséhez vezet, a glükóz felhalmozódik a vérben, ezzel szénhidrátanyagcsere-zavar, idővel cukorbetegség alakul ki. Ezért szokás az inzulinrezisztenciát a „cukorbetegség előszobájának” is nevezni.

Megfelelő terápiával azonban az inzulinszint normalizálható, helyrebillenthető az egyensúly, mellyel megelőzhető a 2-es típusú cukorbetegség és szövődményeinek kialakulása.