A bél funkciózavara, irritábilis bél szindróma (IBS)

Tartalom:

Az irritábilis bél szindróma, röviden IBS egy kifejezetten gyakori tápcsatornát érintő betegség világszerte. A kórkép az emésztőrendszer funkcionális bélbetegségei közé tartozik. Ezekre jellemző, hogy a belek működése eltér a normálistól, de a probléma nem vezethető vissza organikus, azaz szervi elváltozásra. A betegség kialakulásának pontos oka, mechanizmusa nem ismert. Különböző elméletek szerint a bélflóra egyensúlyának felborulása, pszichés stressz, beidegzési zavar, lezajlott bélfertőzés, bélgyulladás vagy az immunrendszer túlérzékenysége áll a háttérben.

Az IBS jelentősége azért is kiemelkedő, mert krónikus, az érintettek mindennapjait megkeserítő panaszokat okoz, melyek az életminőségét szignifikánsan rontják.

IBS előfordulása, epidemiológiai adatok

Felnőtteknél előfordulási aránya kb. 10-15% közé tehető, a fejlettebb ipari országokra jellemző túlsúllyal. Alapvetően nőknél 2-4x gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál. Az IBS a 20-50 évesek között a leggyakoribb; ugyanakkor nem ritka idősebb betegek esetén sem, de náluk a szervi eredetű megbetegedések száma jóval meghaladja az IBS előfordulási gyakoriságát.

Klinikai kép

A betegség tünetei széles skálán mozognak; inkább nappal jelentkeznek és estére csillapodnak, intenzitásuk változik és jellemzően vissza-visszatérnek.
Gyakran étkezés, főleg túl gyors és nagyobb mennyiségű táplálék elfogyasztása után jelentkeznek a tünetek. A panaszok megjelenése és fokozódása gyakran köthető pszichés megterheléshez, stresszhelyzethez.

IBS tünetei:

görcsös, égő, szúró jellegű hasi fájdalom, diszkomfort, melynek mértéke és helye változó, rendszerint székelést követően enyhül,
állandó teltségérzet,
a széklet állagának és a székletürítés gyakoriságának változása: hasmenés vagy székrekedés, illetve a kettő váltakozása,
puffadás, hangos, kívülről is hallható bélhangok, fokozott bélmozgás,
hányinger, hányás,
tápcsatornán kívüli egyéb jellemző tünetek: alvászavar, pszichés betegségek (pl. depresszió, szorongás), gyakori levertség, koncentrációs zavarok, fejfájás, ízületi-és izomfájdalmak.

A széklet állaga és a székletürítés gyakorisága alapján az IBS-nek 4 altípusa különböztethető meg:

IBS-D, melyben a hasmenés dominál (’D’, mint diarrhoea, latinul hasmenés),
IBS-C, melyben a székrekedés dominál (’C’, mint constipatio, latinul székrekedés),
IBS-M, melyben váltakozik a székrekedéses és a hasmenés (’M’, mint mixed, azaz kevert),
IBS-U, be nem sorolható forma (’U’, unspecified, nem meghatározható).

Az IBS diagnózisa

Az IBS-re vonatkozó egyértelműen kórjelző vizsgálati lehetőség nem áll rendelkezésre, így a diagnózis leggyakrabban „kizárásos jellegű”, azaz más, hasonló tünetekkel járó – főként szervi eredetű – kórképek kizárásán alapszik.
Alapvetően az IBS egy ártalmatlan betegség, a várható élettartamot nem csökkenti, de számos egyéb, súlyosabb, veszélyesebb szövődményeket is eredményezhető betegség jár hasonló tünetekkel, melyek kizárása rendkívül fontos.

IBS-hez hasonló tüneteket okozó, elkülönítő diagnózis szempontjából fontos betegségek:

gyulladásos bélbetegségek (IBD: inflammatory bowel disease): Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa)
* a két kórkép rövidítése (IBS és IBD) könnyen összekeverhető egymással, azonban fontos tudni, hogy a hasonlóság ellenére két teljesen különböző betegségről van szó
vastagbéldaganat,
ételintoleranciák,
gluténérzékenység (coeliakia),
fertőzések.

Milyen vizsgálatokra számíthat a páciens a kivizsgálás során?

alapos kórtörténet-, és panaszfelvétel,
fizikális vizsgálat,
vérvétel,
székletvizsgálat,
ételintolerancia vizsgálatok,
hasi ultrahang, bizonyos esetekben hasi CT vizsgálat,
endoszkópos vizsgálatok: colonoscopia (vastagbéltükrözés),
pszichológiai, pszichiátriai kivizsgálás.

Minden esetben személyes konzultáció után, egyéni mérlegelés alapján rendeli el a kezelőorvos a szükséges vizsgálatokat.
A diagnózisalkotásnál, az elvégzendő vizsgálatok mérlegelésénél bizonyos tüneteket különösképpen figyelembe kell venni, melyek akár egyéb súlyos betegségre is utalhatnak – ezek az úgynevezett „alarm vagy figyelmeztető tünetek”. Ezek megléte esetén mindenképpen fokozottabb, részletesebb kivizsgálás szükséges.

Egyéb, súlyosabb betegséget is jelezhető alarm tünetek:

ha a panaszok 50 éves kor felett kezdődnek (ebben az életkorban a változó széklethabitus hátterében mindig gondolni kell rosszindulatú vastagbéldaganatra!),
családban előforduló gyulladásos bélbetegség, rosszindulatú vastagbéldaganat,
véres széklet, nyákos széklet,
gyakori éjszakai hasmenés,
hasi fájdalom fokozódó jellege,
vérszegénység,
jelentős fogyás.

Az IBS kezelési lehetőségei

Jelenleg célzott oki terápia még nem érhető el; a kezelés leginkább tüneti, vagyis a panaszok enyhítését segítheti elő.
A komplex tüneti kezelés részét képezi a megfelelő étrend és táplálkozási szokásos kialakítása, a gyógyszeres terápia és a pszichés vezetés, adott esetekben pszichoterápia, pszichiátriai gondozás.

Étrend, táplálkozási szokások:

speciális IBS diéta nincs, de javasolt a rostdús táplálkozás, megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása,
alapvetően kerülendők a fokozott bélgázképződést okozó és a csípős, erősen fűszeres ételek,
kerülendő a túlzott mennyiségű alkohol és kávé fogyasztása,
többször kisebb étkezés javasolt,
fontos segítség lehet a táplálkozási napló vezetése, az önmegfigyelés, hiszen rendkívül egyedi, hogy kinek mi provokálja a tüneteket,
az IBS diagnózisának felállítását követően célszerű dietetikussal való konzultáció.

Gyógyszerek:

hasi fájdalomra görcsoldók, fájdalomcsillapítók,
székrekedésre hashajtók,
hasmenésre hasfogók,
probiotikumok,
nyálkahártyafunkciót regeneráló készítmények,
puffadásra a bélgáz megkötésére alkalmas hatóanyagú szerek,
gyógynövények: kamilla, édeskömény, ánizs, borsmenta,
bizonyos esetekben a társuló pszichés állapot (pl. depresszió) gyógyszeres kezelése az IBS tüneteken is segíthet.

Pszichés kezelés:

relaxációs gyakorlatok,
pszichoterápia,
lehetőségek szerint a stressz csökkentése,
jó hatással van a pszichés állapotra a rendszeres testmozgás,
bizonyos esetekben pszichiátriai gondozás, társuló betegség kezelése.

A komplex kezelés mindig szakorvos által egyénre szabott. Ideális esetben egy team együttesen segíti a beteg panaszainak javulását, melynek tagja lehet a gasztroenterológuson kívül dietetikus, pszichológus, pszichiáter is. A gyógyszerek szedése hosszútávon nem ajánlott; amennyiben lehetséges az egészséges életmód, táplálkozás, pszichés kezelés részesítendő előnyben.

Összegzés, “take home message”

A IBS egy gyakori, funkcionális megbetegedése a gyomor-bél rendszernek. Egy ártalmatlan kórkép, de tünetei rendkívül kellemetlenek, az érintettek életminőségét rontják. Diagnózisa leginkább egyéb, hasonló tünetekkel járó kórképek kizárása után állítható fel, speciális egyértelmű kórjelző vizsgálat nincs. Rendkívül fontos figyelni az „alarm tünetekre”, hogy súlyos betegségeket ne fedjen el az IBS diagnózisa – még akkor sem, ha az már régóta fennáll! Komplex tüneti kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre, melyek mindig egyénre szabottak. Célszerű a gyógyszeres terápiát csak rövid ideig, alkalmi jelleggel használni, inkább az étrendre és életmódra odafigyelni, dietetikussal konzultálni és naplót vezetni a tünetek alakulásáról. Rendszeres szakorvosi kontroll mindenképpen szükséges az érintett betegeknek

Források:
Rebecca M Lovell , Alexander C Ford: Global prevalence of and risk factors for irritable bowel syndrome: a meta-analysis (2012) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22426087/
Tulassay Zsolt: A belgyógyászat alapjai, Medicina Könyvkiadó (2016)
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/irritable-bowel-syndrome/symptoms-causes/syc-20360016