Nyelőcsőgyulladás

A nyelőcső (oesophagus) a mellkasban elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt, csőszerű szerv, amely a garatot köti össze a gyomorral. Gyulladásos megbetegedése, a nyelőcsőgyulladás (oesophagitis) viszonylag gyakori probléma, amelynek hátterében számos kiváltó tényező állhat. Ezek közül az egyik leggyakoribb a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD), amikor a gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, és a rendszeres vagy tartós irritáció gyulladást okozhat. A nyelőcsőgyulladás azonban fertőzések, gyógyszerek vagy allergiás folyamatok következtében is kialakulhat.

Mi okozhat nyelőcsőgyulladást?

A nyelőcsőgyulladás leggyakoribb kiváltó oka a refluxbetegség, de fertőzések, gyógyszerek és immunológiai folyamatok is állhatnak a hátterében. Egy tudományos áttekintés a nyelőcsőgyulladás különböző kiváltó okait vizsgálva kiemeli, hogy a megfelelő kezelés kiválasztásához elengedhetetlen a gyulladás eredetének pontos azonosítása. (1)

• Gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD): a nyelőcsőgyulladás leggyakoribb kiváltó oka. GERD esetén a gyomorszáj nem zár megfelelően, ezért a gyomor savas tartalma rendszeresen visszaáramlik a nyelőcsőbe, irritálja a nyálkahártyáját, és gyulladást vált ki.
• Rendszeres hányás: a refluxhoz hasonlóan a gyakori hányás is irritálhatja a nyelőcső nyálkahártyáját, és gyulladást okozhat.
• Fertőzések (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták): általában nem önmagukban, hanem egy már meglévő fertőzéses betegség kísérőjeként, szövődményeként jelentkeznek. Gyakrabban érintik a legyengült immunrendszerű betegeket.
• Allergiás eredet: allergiás reakció – leginkább valamilyen táplálékkal bevitt allergénre – is okozhat nyelőcsőgyulladást.
• Eozinofil nyelőcsőgyulladás (eosinophil oesophagitis): rendszerint allergiás mechanizmus áll a hátterében: bizonyos fehérvérsejtek, az eozinofil granulociták halmozódnak fel a nyelőcső nyálkahártyájában, és ezek váltják ki a gyulladást.
• Maró (korrozív) sérülés: sav vagy lúg lenyelése rendkívül súlyos, akár életveszélyes szövődményekkel járó nyelőcsőgyulladást okozhat.
• Csípős ételek: az irritáló, maró hatású ételek és italok átmeneti nyelőcsőgyulladást okozhatnak.
• Gyógyszerek: ha egy gyógyszer (például egyes nem szteroid gyulladáscsökkentők vagy antibiotikumok) megakad a nyelőcsőben, és a falához tapad, súlyos helyi gyulladást is okozhat.

Milyen tünetei lehetnek a nyelőcsőgyulladásnak?

• nyelési nehézség, nyelészavar, fájdalmas nyelés,
• gyomorégés, égő mellkasi fájdalom, hasi diszkomfort, amelyek étkezés után kifejezettebbek,
• hányinger, émelygés, hányás,
• a falat elakadásának érzése, szövődmények (szűkület) esetén tényleges falatelakadás, sőt nyelésképtelenség is,
• tartós fennállás esetén étvágytalanság, ennek következtében fogyás, legyengülés,
• köhögés, gyakori torokköszörülés, rekedtség,
• rossz lehelet.

Hogyan diagnosztizálható a nyelőcsőgyulladás?

Nyelőcsőgyulladásra a jellemző tünetek alapján lehet gyanakodni. Gyanú esetén gasztroenterológiai kivizsgálás javasolt, amelynek során a szakorvos egyéni mérlegelés alapján, személyre szabottan rendeli el a szükséges vizsgálatokat.

Milyen vizsgálatokra lehet számítani?

• Kórelőzmény és panaszok felvétele.
• Fizikális vizsgálat: általában nem mutat érdemi, jellegzetes eltérést, esetenként nyomásérzékenység tapasztalható a gyomor tájékán.
• Vérvétel, laborvizsgálat: nyelőcsőgyulladásra jellemző laboreltérés nincs, az eredettől függően azonban lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, például a gyulladásos értékekben.
• Gyomortükrözés (gasztroszkópia), szövettani mintavétel (biopszia): a vizsgálat során közvetlenül látható a nyelőcső és a gyomor belső felszíne, és szükség esetén szövetminta is vehető. A végleges diagnózishoz az esetek többségében gyomortükrözés szükséges.
• Képalkotó vizsgálatok: hasi ultrahang, CT vagy MR jöhet szóba, amelyek egyes esetekben más betegségek kizárása szempontjából fontosak. A kontrasztanyagos röntgenvizsgálatnak régebben fontos szerepe volt a diagnosztikában, mára azonban szerepét szinte teljesen átvette az endoszkópia (gasztroszkópia). Ritkán, általában anatómiai akadály (például súlyos szűkület) esetén lehet rá szükség.

Hogyan kezelhető a nyelőcsőgyulladás?

A nyelőcsőgyulladás kezelése alapvetően a kiváltó októl függ. Ha a kiváltó okot sikerül kezelni, az esetek többségében a nyelőcső gyulladása is meggyógyul. A komplex kezelés része lehet az életmód javítása és a gyógyszeres terápia, súlyos esetben pedig a műtét is szóba jöhet. A szükséges kezelést mindig egyénre szabottan tervezi meg a kezelőorvos.

• Életmódváltás: az optimális testsúly elérése és megtartása, rendszeres testmozgás, a káros szokások (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, mértéktelen koffeinbevitel) elhagyása. Megfelelő étrend a csípős, irritáló, túlzottan fűszeres ételek kerülésével, és előnyös többször keveset enni. Refluxos eredet esetén az ágy fejrészének megemelése segíthet mérsékelni a savas gyomortartalom éjszakai visszafolyását. Igazolt allergiás eredet esetén fontos az azonosított allergén lehetőség szerinti teljes elhagyása.
• Gyógyszeres kezelés: fertőzéses eredet esetén antibiotikumos, vírus- vagy gombaellenes kezelés segíthet a gyógyulásban. Refluxos eredet esetén a gyomorsavat semlegesítő és a savtermelést csökkentő gyógyszerek segíthetnek.
• Műtét: súlyos, gyógyszeres kezelésre nem megfelelően reagáló reflux esetén a műtéti megoldás is szóba jöhet.

Milyen szövődményei lehetnek a nyelőcsőgyulladásnak?

Nyelőcsőgyulladás esetén rendkívül fontos az időben megkezdett oki kezelés. Megfelelő terápia nélkül különböző súlyosságú szövődmények alakulhatnak ki:

• hegesedés, szűkület,
• vérzés,
• a nyelőcső kifekélyesedése, ritka, súlyos esetben átlyukadása (perforáció),
• a hosszú ideje fennálló nyelőcsőgyulladás növelheti a rosszindulatú nyelőcsődaganat kockázatát.

Ha a megfelelő oki kezelés időben elkezdődik, a szövődmények elkerülhetők, és az esetek többségében maradványtünetek nélküli, teljes gyógyulás érhető el.

Összefoglalás

A nyelőcsőgyulladás viszonylag gyakori betegség, amelyet számos tényező kiválthat. Leggyakoribb oka a gyomorszáj nem megfelelő zárása miatt kialakuló refluxbetegség. Kellemetlen tüneteket okoz (nyelészavar, gyomorégés, hasi diszkomfort, hányinger, hányás, a falatelakadás érzése stb.), amelyek megkeserítik az érintettek mindennapjait. A diagnózishoz az alapvizsgálatokon túl gyakran gyomortükrözésre is szükség van. A kezelés a kiváltó októl függ: része az életmódváltás, a gyógyszeres terápia, súlyos esetben pedig a műtét. Fontos az időben megkezdett, megfelelő oki kezelés, amellyel elkerülhetők a szövődmények, és legtöbbször teljes gyógyulás érhető el.

Tudományos háttér:

1. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5423037/