Nyelőcsőgyulladás

A nyelőcső (esophagus) a mellkasban elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt, csőszerű szerv, amely összeköti a garatot a gyomorral. Gyulladásos megbetegedése, a nyelőcsőgyulladás (esophagitis) viszonylag gyakori probléma, amelynek hátterében számos kiváltó tényező állhat. Ezek közül az egyik leggyakoribb a Gastroesophagealis refluxbetegség – GERD, amikor a gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, és rendszeres vagy tartós irritációja gyulladást okozhat. A nyelőcsőgyulladás azonban fertőzések, gyógyszerek vagy allergiás eredetű folyamatok következtében is kialakulhat.

Mi okozhat nyelőcsőgyulladást?

A nyelőcsőgyulladás leggyakoribb kiváltó oka a refluxbetegség, de fertőzések, gyógyszerek és immunológiai folyamatok is állhatnak a hátterében. Egy tudományos áttekintés a nyelőcsőgyulladás különböző kiváltó okait vizsgálva kiemeli, hogy a megfelelő kezelés kiválasztásához elengedhetetlen a gyulladás eredetének pontos azonosítása. (1)

• Gastroesophagealis refluxbetegség – GERD: leggyakoribb kiváltó oka a nyelőcső gyulladásának. GERD esetén nem megfelelő a gyomorszáj zárófunkciója, melynek eredményeként a gyomor savas tartalma rendszeresen visszaáramlik a nyelőcsőbe, irritálja annak nyálkahártyáját és ez vált ki gyulladást.
• Rendszeres hányás: refluxhoz hasonlóan a gyakori hányás is okozhatja a nyelőcső nyálkahártyájának irritációját, gyulladását.
• Fertőzések (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták): általában nem „egyedül”, hanem meglévő fertőzéses betegség kísérőjeként, szövődményként fordul elő. Gyakrabban érint legyengült immunrendszerű betegeket.
• Allergiás eredet: allergiás reakció – leginkább valamilyen táplálkozással bevitt allergénre – is eredményezhet nyelőcsőgyulladást.
• Eozinofil sejtes nyelőcsőgyulladás (eosinophil esophagitis): rendszerint allergiás mechanizmus eredményezi, bizonyos típusú fehérvérsejtek – eozinofil granulociták – felhalmozódnak a nyelőcső nyálkahártyájában és ezek váltják ki a gyulladást.
• Korrózív sérülés: sav, illetve lúg fogyasztásának hatására rendkívül súlyos, akár életveszélyes szövődményekkel is járó nyelőcsőgyulladás jöhet létre.
• Csípős ételek: irritáló, maró ételek és italok átmeneti nyelőcsőgyulladást okozhatnak.
• Gyógyszerek: ha egy gyógyszer (pl. egyes nem szteroid gyulladáscsökkentők, antibiotikumok …stb.) megakad a nyelőcsőben, kitapad a falához, akkor az súlyos helyi gyulladást is létrehozhat.

Milyen tünetei lehetnek a nyelőcsőgyulladásnak?

• Nyelési nehézség, nyelészavar, fájdalmas nyelés.
• Gyomorégés, mellkasban égő fájdalom, hasi diszkomfort, melyek étkezés után kifejezettebbek.
• Hányinger, émelygés, hányás.
• Falat elakadásának érzése, de szövődmények esetén (szűkület kialakulásakor) előfordulhat tényleges falatelakadás, nyelési képtelenség is.
• Tartós fennállás esetén az érintett beteg nem kíván enni, így előfordulhat fogyás, legyengülés is.
• Köhögés, rendszeres krákogás, rekedtség.
• Rossz lehelet.

Hogyan diagnosztizálható a nyelőcsőgyulladás?

Nyelőcsőgyulladásra a jellemző tünetek alapján lehet gyanakodni. Gyanú esetén gasztroenterológiai kivizsgálás javasolt, melynek során egyéni mérlegelés alapján, személyre szabottan rendeli el a szükséges vizsgálatokat a szakorvos.

Milyen vizsgálatokra lehet számítani?

• Kórtörténet-, és panaszfelvétel.
• Fizikális vizsgálat: Általában érdemi, specifikus eltérés nincs. Esetenként tapasztalható lehet nyomásérzékenység a gyomor környékén.
• Vérvétel, laborvizsgálat: nyelőcsőgyulladásra specifikus laboreltérés nincs. Eredettől függően lehetnek kisebb-nagyobb eltérések (például a gyulladásos paraméterekben).
• Gyomortükrözés (gastroscopia), szövetmintavétel (biopszia): a vizsgálat során direkt kép látható a nyelőcső és a gyomor belfelszínéről és szükség esetén szövettani mintavételre is van lehetőség. A definitív diagnózis felállításához az esetek többségében szükség van gyomortükrözés elvégézésére.
• Képalkotó vizsgálatok: hasi ultrahang, hasi CT/MR vizsgálat szóba jöhet, melyek egyes esetekben differenciáldiagnosztikai szempontból fontosak lehetnek. A kontrasztanyagos röntgen vizsgálatnak régebben fontos szerepe volt a diagnosztikában, mára azonban szerepét az endoscopia (gastroscopia) szinte teljesen átvette. Ritkán, általában anatómiai akadály (pl. súlyos fokú szűkület) esetén lehet szükséges az elvégzése.

Hogyan kezelhető a nyelőcsőgyulladás?

Alapvetően a nyelőcsőgyulladás kezelése a kiváltó ok függvényében történik. Ha sikerül a kiváltó okot kezelnünk, akkor az esetek többségében meggyógyul a nyelőcső gyulladása is.
A komplex kezelési stratégiának része lehet az életmódbeli tényezők optimalizálása és a gyógyszeres terápia is, valamint súlyos esetben a műtéti megoldás is szóba jöhet.
A szükséges terápiát minden esetben egyénre szabottan tervezi meg az érintett beteg kezelőorvosa.

• Életmódbeli tényezőkön történő változtatás: optimális testsúly elérése és fenntartása, rendszeres testmozgás, káros szokások (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, mértéktelen koffeinbevitel) mellőzése. Megfelelő diéta fenntartása a csípős, irritáló, túlzottan fűszeres ételek kerülésével. Előnyös továbbá többször kevesebbet enni. Refluxos eredet esetén az ágy feji részének megemelése segíthet mérsékelni a savas gyomortartalom nyelőcsőbe történő éjszakai „visszafolyását”. Bizonyítottan allergiás eredet esetén fontos az azonosított allergén – lehetőség szerinti – teljes elhagyása.
• Gyógyszeres terápia: fertőzéses eredet esetén antibiotikum-, vírusellenes-, illetve gombaellenes kezelés segíthet a gyógyulásban. Refluxos eredet esetén segíthetnek a gyomorsav semlegesítésével ható-, és a savtermelést csökkentő gyógyszerek.
• Műtéti megoldás: súlyos, gyógyszeres terápiára nem megfelelően reagáló reflux esetén szóba jöhet a műtéti megoldás is.

Milyen szövődményei lehetnek a nyelőcsőgyulladásnak?

Nyelőcsőgyulladás esetén rendkívül fontos az időben megkezdett oki kezelés. Ha az érintett beteg nem kapja meg a megfelelő terápiát, akkor különböző súlyosságú szövődmények kialakulásával lehet számolni.

Milyen szövődmények alakulhatnak ki nyelőcsőgyulladás esetén?

• Hegesedés, szűkület.
• Vérzés.
• Nyelőcső kifekélyesedése, vérzése, ritka súlyos esetben átlyukadása (perforáció).
• A hosszútávon fennálló nyelőcsőgyulladás növelheti a rosszindulatú nyelőcsődaganat kialakulásának rizikóját.

Ha az adekvát oki kezelés időben megkezdődik, akkor a szövődmények elkerülhetők és az estek többségében teljes gyógyulás érhető el maradványtünetek nélkül.

Összefoglalás

A nyelőcsőgyulladás egy viszonylag gyakori betegség, melyet számos tényező kiválthat. Leggyakoribb oka a gyomorszáj nem megfelelő zárófunkciója következtében kialakuló refluxbetegség. Kellemetlen tüneteket okoz (nyelészavar, gyomorégés, hasi diszkomfort, hányinger/hányás, falatelakadás érzete …stb.), mely az érintett beteg mindennapjait megkeseríti. A nyelőcsőgyulladás diagnózisának felállításához az alapvizsgálatokon túl gyakran szükség van gyomortükrözés elvégzésére is. A nyelőcsőgyulladás kezelése a kiváltó októl függ. A terápia része az életmódbeli tényezők optimalizálása, a gyógyszeres terápia, valamint súlyos esetben a műtéti megoldás. Fontos az időben megkezdett adekvát oki kezelés, mellyel elkerülhető a szövődmények kialakulása és legtöbbször teljes gyógyulás érhető el.

Tudományos háttér

1.https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5423037/