arrow-leftarrow-rightchevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upenvelopefacebook-altfacebookfilterhamburgerinfoinstagrampackagephone-callpinterestplay-circlequotesearchsettingsshopping-carttiktoktruckuseryoutube

Prebiotikumok fajtái és hatásai: átfogó útmutató az egészséges bélflórához

A prebiotikumok nem emészthető rostok, amelyek előnyösek az egészségre, mert támogatják a bél mikrobiomját. Működésük kulcsa a fermentáció folyamata: a baktériumok bontják, és hasznos rövid láncú zsírsavakat hoznak létre, amelyek az emésztés, az immunrendszer, az anyagcsere és a gyulladáskontroll terén is hatással vannak. Ebben a cikkben megnézzük, hogy milyen típusai vannak, hogyan és milyen formában érdemes gondoskodni a pótlásról.

Mi az a prebiotikum, és miért fontos?

A prebiotikumokat gyakran összekeverik a probiotikumokkal, pedig valóban más kategóriába tartoznak. Míg a probiotikumok élő mikroorganizmusok (pl. Lactobacillus, Bifidobacterium), amelyek aktívan hozzájárulnak a bélflóra egyensúlyához, addig a prebiotikumok nem emészthető rostok vagy egyéb szénhidrátok, amelyek a bélbaktériumok „táplálékául” szolgálnak.(1)

A szó, „prebiotikum”, először 1995-ben jelent meg tudományos összefüggésében. Marcel Roberfroid és munkatársai definiálták azt a tápanyagot, ami szelektíven serkenti a jótékony baktériumokat a vastagbélben. Azóta a definíció folyamatosan fejlődött. Az ISAPP 2016-ban már úgy fogalmazott, hogy a prebiotikum egy olyan hordozó, amit a bél mikrobiótája hasznosítva egészségügyi előnyt biztosít az embernek.

Azért is fontos megérteni a különbséget, hogy világossá váljon: míg a probiotikumok aktív „betelepítést” végeznek a bélflórában, addig a prebiotikumok támogatják a már ott élő jótékony baktériumokat. Ez a táplálék–válasz hosszabb távon jelentősen hozzájárulhat a kiegyensúlyozott mikrobiom fenntartásához. Ez pedig az egész immunrendszerre és anyagcserére nagy hatással van.

Fontos tudni, hogy a prebiotikumok nem csak tápanyagok. Fermentálódva rövid láncú zsírsavakat (SCFA-kat) állítanak elő – mint az acetát, propionát és butirát –, amelyek olyan létfontosságú folyamatokat támogatnak, mint a bélhám védelme, gyulladáscsökkentés, vércukorszint-szabályozás és az immunfunkciók .

Az utóbbi években végzett kutatások rámutattak arra is, hogy a prebiotikumok hatása nem csak a bélrendszerre korlátozódik. Többek között immunerősítés, anyagcsere javítás, és még a mentális egészség (például stresszcsökkentés, hangulatszabályozás) területein is kimutatható pozitív hatásuk van.

A prebiotikumok működése: hogyan táplálják a bélflórát?

A prebiotikumok legfontosabb jellemzője, hogy az ember emésztőrendszere nem bontja le őket, így elérik a vastagbelet. Itt a benne élő baktériumok fermentálják őket . A fermentáció során főként rövid láncú zsírsavak (SCFA-k) jönnek létre, amelyek kulcsszerepet játszanak az egészség fenntartásában.

  • Butirát: fő energiaforrása a bélhámsejteknek, segíti azok regenerációját és gátolja a gyulladást.
  • Propionát: a májban dolgozik, szabályozva a glükóz- és zsír-anyagcserét.
  • Acetát: bejut a véráramba, részt vesz az energiametabolizmusban, étvágyszabályozásban.

Ezen felül az SCFA-k csökkentik a bél pH-értékét, ezáltal visszaszorítva a patogén baktériumok növekedését. Emellett serkentik a bélmozgást, erősítik a bélfalat, immunmoduláló hatásúak és kedvezően befolyásolják a vércukor- és lipidprofilt.

Prebiotikum fajták: melyek a legismertebbek és hogyan hatnak?

Azt gondolhatnánk, hogy a prebiotikumok mindegyike ugyanarra képes, de ez közel sem így van. Tisztázzuk tehát, hogy mit kell tudni az egyes prebiotikum fajtákról.

Inulin és frukto-oligoszacharidok (FOS)

Az inulin – egy vízoldékony poliszacharid – megtalálható többek között cikóriában, articsókában, spárgában és póréhagymában.(2) Ez az összetett rost nagy része érinti a vastagbelet, ahol bifidobaktériumok és tejsavbaktériumok bontják. A FOS valójában az inulin rövid láncú változata, általában 2–10 cukoregységből áll. Főleg hagymában, banánban, cikóriában és spárgában fordul elő, és hasonlóan fokozza a bifidobaktériumok számát, továbbá elősegíti az ásványi anyagok jobb felszívódását és csökkenti a gyulladást.

Galaktooligoszacharidok (GOS)

A GOS elsődlegesen tejcukorból (laktózból) előállított oligoszacharid, de nyomokban megtalálható hüvelyesekben is. Kutatások kimutatták, hogy a GOS támogathatja a Bifidobacteria és Lactobacillus törzseket, miközben csökkentheti a patogén baktériumok – például az E. coli – számát, és kedvezően befolyásolja az immunrendszert.

Xylo‑ és egyéb oligoszacharidok

A XOS (xylo-oligoszacharidok) keményfából, kukoricacsutkából vagy rizshéjból származnak, és szintén serkentik a bifido- és laktobaktériumokat. Ezen kívül előfordulnak még: akáciagumi, részlegesen hidrolizált guar gumi, pektin, beta-glükán, rezisztens keményítők (például lehűtött főtt burgonya vagy zöld banán). Ezek mind fermentálódnak, és SCFA-kat termelnek, de mértékük, szerkezetük és hatásuk eltérő lehet, ami miatt a szakirodalomban gyakran kiemelik, hogy bizonyos betegségeknél (pl. IBS, Crohn), egyes típusok jobban alkalmazhatók, mint mások.

Természetes források: hogyan juthatunk megfelelő prebiotikum fajtához étrenden keresztül?

A prebiotikumok természetes formái szinte minden nap megtalálhatóak a konyhában, ha tudatosan figyelünk rájuk. Ezek a nem emészthető rostok olyan élelmiszerekben szerepelnek, amelyeket naponta könnyedén beilleszthetünk az étrendedbe. Például az allium fajok (fokhagyma, hagyma, póréhagyma) kiemelkedően gazdagok inulinban és frukto-oligoszacharidokban (FOS), amelyek elősegítik a jótékony bifidobaktériumok növekedését. Hasonlóan fontos a cikória és az articsóka, mindkettő az egyik leggazdagabb inulinforrás.

Zöldségek és hüvelyesek közül a spárga, a csicsóka, a borsó és a bab is értékes rosttartalommal bír. A zab és az árpa beta-glükánt tartalmaznak, amely hatékonyan támogatja a rövid láncú zsírsavak (SCFA) képződését.

Gyümölcsök közül pedig a banán (különösen éretlen formában), a bogyós gyümölcsök (eper, málna) és az avokádó járulnak hozzá legjobban a prebiotikus rostok beviteléhez. Érdekesség az olyan alternatív rostforrások is, mint a tengeri alga, kakaó és tőzeggyökér, ezek kevéssé ismertek, de fejlődő területek.

Szakértők napi 3–6 g prebiotikum fogyasztását javasolják, ez ellentétben áll a legtöbb ember tényleges rostbevitelével, ami jellemzően alacsony. A tudatos étrend módosításával azonban ez könnyen elérhető: például reggelire zabpehely gyümölcsökkel, ebédhez hüvelyes saláta, vacsorára párolt articsóka. Emellett az étkezési minták is számítanak, például a mediterrán típusú vagy növényi alapú étrend nagyban támogatja a prebiotikumok folyamatos bevitelét.

Egészségügyi előnyök: mire jó igazából a prebiotikum?

A prebiotikumok egészségre gyakorolt hatása több szinten is megmutatkozik.(3) A hatás a fermentálódás révén képződő SCFA-kon keresztül valósul meg, ezek nélkülözhetetlenek a bélflóra, az anyagcsere, az immunrendszer és akár az idegrendszer támogatásában is.

Bélrendszer és emésztés

A leginkább ismert előny a bélflóra kiegyensúlyozása. Az SCFA-k – különösen a butirát – energiát szolgáltatnak a bélhámsejteknek, amely erősíti a bélfalat és csökkenti a gyulladást . Emésztési zavaroknál, például IBS vagy székrekedés esetén hasznos lehet, bár egyeseknél a fermentációs gázképződés miatt székelési probléma is előfordulhat.

Immunrendszer támogatása

Az SCFA-k jelentősen modulálják az immunválaszt: segítik a dendritikus sejtek (feldolgozzák a kórokozók és egyéb külső anyagok antigénjeit és prezentálják azokat a felszínükön a T-sejtek számára), makrofágok és szabályozó T‑sejtek (természetes ölősejtek) aktivitását . Egy szisztematikus áttekintés szerint a pre- és probiotikumok javíthatják a légúti fertőzések elleni védelmet, de az eredmények még vizsgálatokra várnak .

Anyagcsere és kardiovaszkuláris hatások

A protektív metabolitok – például a propionát – befolyásolják a máj glükóz- és zsíranyagcseréjét, csökkenthetik a trigliceridek és LDL-koleszterin szintjét. 2-es típusú diabéteszben inulint, FOS‑t vagy rezisztens keményítőt használó vizsgálatokban változások mutatkoztak a CRP (akkor emelkedik meg a vérben, ha a szervezetben valahol gyulladás zajlik), TNF‑α és lipopoliszacharid (LPS) szintekben. A TNF‑α szintje akkor emelkedhet meg, ha különböző betegségekben, mint például autoimmun betegségek (reumatoid arthritis, Crohn-betegség) vagy bizonyos daganatos megbetegedésekben szenvedünk. De igaz ez az LPS szintre is, amely szintén a gyulladásokat jelzi előre.

Mentális egészség és ideg-hormonális hatások

Az ún. bél-agy tengely szempontjából is fontos, hogy az SCFA-k hormonokat, például GLP‑1 és PYY‑t stimulálnak, amelyek befolyásolják az étvágyat és hangulatot . Egy szisztematikus áttekintés kimutatta, hogy pre- és probiotikumok növelik a butirátot és enyhe hangulatjavulást eredményeztek, bár a kapcsolat még nem teljesen tisztázott. A prebiotikumok mentális egészségre gyakorolt hatása tehát vitathatatlan.(4)

Gyulladáscsökkentő és bélbarrier védő hatás

Az SCFA‑k csökkentik a bél gyulladásos citokinjeit, javítják a bélfal megkötő fehérjéit (tight junction), támogatják a nyálkahártyát és a szekréciós IgA szintjét (a bélrendszerben a nyálkahártyák immunvédelmének fontos mutatója) . Ez különösen fontos lehet IBD, Crohn vagy colitis ulcerosa esetén.

A prebiotikumok használata és adagolása, esetleges mellékhatások

A prebiotikumok célzott fogyasztásához kulcsfontosságú a megfelelő adagolás: túl kevés hatástalan, túl sok viszont puffadást, hasfájást vagy hasmenést okozhat. A szakirodalom alapján általában napi 4–10 g prebiotikum ideális egy átlagos táplálkozás mellett . A klinikai vizsgálatokban az inulin esetében 10–20 g/nap adagolása már specifikus egészségügyi hatásokkal bírt, például gyulladáscsökkentésben .

Azt is tudni kell, hogy a legtöbb prebiotikum biztonságos, de általában az első hetekben előfordulhatnak enyhébb tünetek, mint puffadás, gázképződés, görcs, sőt hasmenés is. Fontos, hogy ez a szervezet adaptációs folyamata: átlagosan 2–3 hét alatt csökken a kellemetlenség.

Az inulin és FOS esetében a rövid láncú változatok gyorsabban fermentálódnak, ezért érzékeny személyeknél ezekre fokozottabban reagálhatnak. Például 2,5–10 g/nap már okozhat gázképződést, 40–50 g/nap pedig akár hasmenést is előidézhet.

Azoknak, akik IBS-sel vagy SIBO-val küzdenek, óvatosan kell adagolni, mert a fermentáció fokozhatja a tüneteiket. Ugyanakkor IBD-s betegek esetében az inulin jelentős gyulladáscsökkentő hatással járhat, mivel támasztja a bélhám védelemét.

A legjobb stratégia, ha lassan, kis adagokkal (2–3 g/nap) indulunk, majd hetente egyszer növelünk, amíg el nem érjük a kellemes, hatóképes 10–15 g/nap-os tartományt. Ezzel minimalizáljuk a mellékhatásokat, és biztonságosan támogatjuk a mikrobiom egyensúlyát.

Szinbiotikumok: a kombinált előny

Az olyan kutatások, amelyek probiotikumot és prebiotikumot kombinálnak szinbiotikumként, ígéretes eredményeket mutatnak IBS és székrekedés kezelésében. Ilyen például a benne található L. rhamnosus vagy B. lactis törzsek kombinációja FOS vagy GOS prebiotikummal, amelyek segíthetnek a bélmozgás javításában, különösen gyermekeknél.

Hogyan tudunk még több prebiotikum fajtát fogyasztani?

Nagy előnye a prebiotikumoknak, hogy természetes élelmiszerekben rejtőznek, nincs szükség drága kiegészítőkre. Ha reggeliről van szó, akkor a legjobb lehet erre a zabkása, ami nem csak klasszikus, de béta-glükán tartalmának köszönhetően prebiotikusként is működik; egy adag zabkása + bogyós gyümölcs + egy evőkanál félretett chia tökéletes kényeztető és mikrobiom-barát indítás. Szóba jöhet továbbá a smoothie, amibe kerül banán a rezisztens keményítőtartalma és béta-glükán tartalma miatt, valamint egy kis zab, ami szintén bővelkedik bennük.

Ebéd és vacsora esetén ne maradjanak el a hagymás, fokhagymás alapok, amelyek inulint és FOS-t biztosítanak. Jöhet egy kis spárga, articsóka, csicsóka, akár grillezve, akár köretként egyaránt. De remek választás a babos saláta, amit heti rendszerességgel érdemes fogyasztani.

Végül pedig, ha snackelni szeretnénk, akkor a jó öreg humusz és zöldség kombinációval biztosan nem lövünk mellé, hiszen gluténmentes, rostos, ízletes, ahogy a magvak és a diófélék is. A mandula, a kesu is tökéletes, ha feldobnánk a salátánkat. Ha már vannak prebiotikum-kínálataink, akkor kombináljuk őket probiotikus ételekkel,  pl. joghurttal, kefirrel, kimchivel vagy savanyú káposztával. Együtt szimbiotikus hatásuk fokozódik.

A prebiotikumok tehát egyszerű, olcsó és természetes módon támogatják a bélflóránkat – egyensúlyt teremtenek, emésztést segítenek, immunrendszert erősítenek, anyagcserét optimalizálnak és még a hangulatodra is lehet hatásuk. A kutatások egyre gyakrabban vizsgálják a precíziós táplálkozást: azt, hogy egyénenként eltérő lehet a mikrobiom reakció arra, hogy melyik prebiotikum hol termel több SCFA-t. Ez lehetővé teszi majd, hogy valakihez igazítsuk a legoptimálisabb prebiotic típust és adagot.

Tudományos háttér:

  1. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1521691803001331
  2. https://www.cabidigitallibrary.org/doi/full/10.5555/20053218159
  3. https://journals.lww.com/jcge/abstract/2004/07002/prebiotics_promote_good_health__the_basis,_the.6.aspx
  4. https://academic.oup.com/nutritionreviews/article-abstract/78/6/437/5643897